A fúrás - annak ellenére, hogy egyszerű műveletnek tűnik - többféle szerszámot is megkövetelhet a fúrni kívánt anyagnak megfelelően.
Ha anyagok szerint bontjuk szét, akkor a fa fúrása a legegyszerűbb, az üvegé pedig a legnehezebb feladat. A fához ugyanis csak egy viszonylag kemény fúrófejre van szükség (vagyis keményebbre, mint a fa), aminek éle vésőként viselkedve vájja magát egyre mélyebbre az anyagba, így alakítva ki a furatot. A nagyobb keménységű anyagoknál azonban már nem csak a fúrófejet kell helyesen megválasztani, de a fordulatszámot, a fúrási módot, sőt, a berendezést is.
A gyémánt - tudomásunk szerint - a legkeményebb anyag, amit akár ipari felhasználásra is érdemes alkalmazni. Ennek oka, hogy napjainkban már mesterségesen is elő lehet állítani, és többféle módon is hasznosítani a csiszolástechnikától kezdve egészen a gyémánt fúrókig. Mint tudjuk, a gyémánt képes karcolni az üveget, egy gyémántszemcsékkel bevont fejű fúró tehát képes szabályos, repedések nélküli furatot vájni egy üveglapba is.
A rideg anyagok - mint a greslap, a csempe, vagy épp az imént említett üveg - ugyanis különleges bánásmódot igényelnek a megmunkálásuk során, hiszen elég egy rossz mozdulat, és már el is törtek, de a minimum egy repedés keletkezése, ami épp elég ahhoz, hogy a munkadarab használhatatlanná váljon. A gyémánt fúróval azonban ilyen balesetek nem, vagy csak elvétve történhetnek, ám ez utóbbi kizárólag szakszerűtlen használat során fordulhat elő.
A gyémánt fúrókat két fő csoportba lehet sorolni: a száraz, illetve a vizes típusok egyaránt képesek ellátni a feladatukat, ám nagy általánosságban elmondható, hogy a száraz típusok ugyanúgy használhatóak vizes fúrásra, mint a kifejezetten erre a módszerre kifejlesztett társaik, fordítva azonban ez már nem igaz - a víz ugyanis hűtési célokat szolgál, és a kifejezetten vizes gyémánt fúrókat mindenképp hűteni kell, különben nagyon gyorsan elveszítik a munkaképességüket. Jó tudni, hogy a vizes típus - mivel lassú fordulatszámon működik - sokkal jobb minőségű furatot készít, mint száraz társa.
A lándzsafúró némileg különbözik a gyémánt fúrótól, és ez leginkább a kialakításában érhető tetten. Míg a gyémánt fúrók nagy többsége egyfajta henger, amelynek élével vágható ki a lyuk, addig a lándzsafúró inkább hasonlít egy hagyományos fúrószárra, csupán a végén található "lándzsahegyről" ismerszik meg - innen a neve.
A lándzsahegy formájú fejkiképzés a legtöbb esetben keményre edzett acél, de előfordulhatnak más anyagok is, sőt, akár a gyémánt fúróéhoz hasonló gyémántbevonattal is ellátható, így még nagyobb hatékonyság érhető ugyanis el az olyan, rideg anyagoknál, amelyekhez az alapkivitelű lándzsafúró nem feltétlenül lenne megfelelő. Fontos tudni, hogy nem csak a fúrófej anyaga és formája, de a fúrószár hossza is hozzájárulhat ahhoz, hogy milyen minőségű lesz az elkészült furat; az esetek többségében ez tulajdonképpen mindegy, hiszen valami el fogja azt takarni, de amikor számít, akkor jó, ha kéznél van egy megfelelő minőségű gyémánt-, vagy lándzsafúró.
A lándzsafúrókkal végzett fúrás tiszta, jó minőségű, körkörös és kitöredezés-mentes. Akár vizes, akár száraz módszerrel is alkalmazhatóak, ám a ridegebb anyagok esetében érdemesebb lehet alacsony fordulatszámmal, erőltetés nélkül, vizes hűtés mellett végezni a fúrást, hiszen így bizonyos, hogy és az első próbálkozásra tökéletes lesz a furat.
A lándzsafúró különböző méretekben készülhet, így cégünk termékei között is számos gyémánt- és lándzsafúró található meg. Az általunk forgalmazott lándzsafúró megrendelésre készül: egyedi tulajdonságokkal készítik kifejezetten a mi részünkre, aminek köszönhetően ügyfeleinknek is olyan terméket tudunk kínálni, amellyel minden feladatot képesek lesznek megoldani, ami csak felmerülhet a burkolatokkal kapcsolatos munkájuk során.
Amennyiben felkeltettük az érdeklődését a gyémánt- és lándzsafúrók iránt, tekintse meg az általunk forgalmazott típusokat, ha pedig kérdése lenne termékeinkkel kapcsolatban, illetve, ha vásárolni szeretne, forduljon hozzánk bizalommal megadott elérhetőségeink egyikén!
